Egyedülállóként elég gyöngén álltam anyagilag, és némi jövedelem kiegészítésként szövegszerkesztést vállaltam egy kiadónál. Elég gyors vagyok, meg precíz is, az első legépelt munkám után aztán sorozatosan jöttek a kéziratok, elfoglalva minden üres estémet, de legalább olyan külön jövedelemhez jutottam, ami kihúzott állandósult zavaromból, ugyanakkor még szívesen is végeztem a feladatot. Csak egyszer volt a munkaellátottságban egy kis átmeneti zavar, amikor a kiadó profilváltás következtében a szépirodalomról egyre inkább a jobban jövedelmező füzet terjedelmű, de kapósabb erotikus tartalmú irodalom felé fordult. Küldték a kéziratokat folyamatosan, ismét volt munkám. A szerzőket nem ismertem, csak a kéziratot kaptam meg, s rákaptam, hogy mielőtt kezdeném beírni a szövegszerkesztőbe, előtte átolvasom, hogy értsem, amit írok.
Az első egy-két írás annyira izgalomba hozott, hogy komolyan úgy éreztem, nem vállalhatom a további munkát, mert a lelki békém fölborul, ha ilyesmikről olvasok. Úgy éreztem, hogy túl sok közöm lett annak az embernek a személyiségéhez, akinek a gondolatait láthattam. Ráadásul annyira intim gondolatok voltak, hogy egészen közelinek éreztem magamhoz, gyakran úgy tűnt, hogy egészen hozzám szól, vagy rólam szól. Belehelyezkedtem a szereplők közötti kapcsolatba, és képes voltam érezni azokat az érintéseket, simogatásokat, amiket leírva láttam. Olykor megesett, hogy egy-egy lázas szerelmi jelenettől annyira átforrósodtam magam is, hogy félbe kellett szakítanom a munkát és nagy sóhajtozások mellett járkálgattam az üres lakásban föl-alá, vártam, hogy lehiggadjon bennem a feltámadt igény valami igazi érintés iránt.
A kézbesítő futár részletei…