A játék az ő ötlete volt. Eleinte furcsának hittem, mert nem értettem, miért van szükségünk játékokra. Talán önmagában nem elég erotikus a szeretkezés? Talán már kezd megunni? Talán már nem is jelentek neki izgalmat? Vagy talán – és ez lett a vitánk témája is – nem vagyok elég jó neki az ágyban?
Ha így van, akkor a tettetett élvezet, amit eddig – azt hittem, hogy – okoztam neki semmivé válik. Hamar elpárolgó ködfoszlány csupán, és miután minden elszáll, ő sem marad ott nekem. De a játék eleve az ő ötlete volt. Még fiatal voltam ahhoz, hogy szexuális csődként elkönyveljem magam, és ezt meg is mondtam neki. Petra megmosolygott, nem gondolta, hogy tényleg komolyan mondom, és, hogy tényleg bánt a feltevés. Tudta, hogy érzékeny vagyok ezen a téren, de nem is ezért hibáztattam. Megkérdeztem, hogy miért? Van nekünk erre igényünk? Azt felelte, hogy Zsani mesélt neki erről, amikor a barátjával…
– Akkor feküdj le a Zsani barátjával! – törtem ki, és már bántam is. Zsani a munkatársa volt, egész nap egy irodában ültek, és folyton ehhez hasonlókkal traktálta Petrámat. Zsani utált engem, de az mindig is kölcsönös volt. Nem először volt nálunk valamilyen felületes vita kitörésének álcázott inspirálója. Ő volt az, akire igazán rá akartam kiabálni, és ezzel tisztában voltam. Tudtam, hogy otthon jogtalanul emeltem fel a hangom, de… Mindig volt egy de, és Petra ismerte ezt az oldalamat. Akkor már ledobtam a kesztyűt, nem volt számomra visszaút. Ő készségesen felvette, de én is jól ismertem neki azt az oldalát. Igazságtalan sértődésemet először meglepetten fogadta, aztán felállt mellőlem, és visszavágott. Értett hozzá, mindig durván indított.
Hergelni akart, megcsavarni az idegeimet, és ezt a játékot már jól ismertük.
– Szóval azt szeretnéd, ha egy másik farokkal játszadoznék? De hol találok nálad nagyobb faszt? – Ha nem a mi veszekedésünk lett volna, nevetek a dolgon, ő azonban el akart érni egy célt. Sikerült neki. Felpattantam én is a kanapéról, és közelhajoltam hozzá, hogy közvetlenül a szemébe nézve, acsarogva válaszoljak.
– Neked nem NAGY fasz kell, hanem játékos! Miért nem veszel akkor egy vibrátort? Olyan izgő-mozgót, amit a TV-Shop is mutogat.
– Tehát kettőnk közül te nem tartod elég jónak a tiédet! Talán én kínoztam agyon? Vagy szerinted öregszel? Csak 28 vagy, az ég szerelmére!
– Mi az Istenért kell neked folyton Zsanira hallgatni? – Hátráltam meg és váltottam témát. Észrevette, mert hátrébb is léptem. Ismerte a testbeszédemet.
– Ne terelj! Szerinted veled van a bajom? – A kérdés komoly volt, de nem az volt a célja, hogy fokozza a hangulatot.
– Ha elégedetlen vagy azzal, amit nyújthatok, akkor el lehet menni máshoz! – Féltem, hogy mit fog reagálni, de már kimondtam. Ismert annyira, hogy vitában kihozza belőlem a meggondolatlant.
– Nem vagyok elégedetlen! – kiáltotta, aztán mintha kicserélték volna a kazettát, érzelmekkel teli hangon folytatta. – Csak kedvem támadt valamit kipróbálni. Nem mással, hanem veled, mert veled érzem jól magam. – Közelebb jött, az arcát csak centiméterek választották el az enyémtől. – Ha játszani akarok, akkor csakis veled. Ha te nem engeded, akkor nem kell a játék.
Éreztem a számon a leheletét. Egyszerűen megőrjített, megbabonázott, legyengített. Csak nézett rám azokkal a sötét bociszemekkel. Azok a szemek őrjítettek meg engem annak idején, mikor megismertem, és azokkal mosolygott rám úgy, hogy érezzem, akar engem. Azokkal a szemekkel tudott büntetni, szúró pillantásokkal lövellni, ha haragudott, vagy megajándékozni, ha úgy gondolta, megérdemlem. Ismerte a módját, hogyan érhetett el nálam bármit, amit csak akart. A fenébe is, ez a nő ismert rajtam mindent! Megcsókoltam. Lassan és érzékien, kezeimet azonnal a nyakára, derekára akartam tenni, de eltolta magától. Meglepetten nyitottam ki a szemem, azt hittem, hogy valami rossz vágányon halad. A csók nem ért véget, bár a nyelvem blokkolt egy pillanatra, és egyáltalán nem tudtam koncentrálni. Figyeltem az arcát, lehunyt hosszú szempilláit, és újra próbálkoztam. Amint a karom közelített felé, és ujjaim megérintették vörös hajszálait, ismét eltaszította magától, és hátralépett. Kaján vigyor jelent meg az arcán, és világossá vált, hogy a játék elkezdődött. A szabályokban előzőleg nem egyeztünk meg, de azt már tudtam: Érinteni tilos! Az ingem patentjához nyúltam, és rácsapott a kezemre. Módosítás – gondoltam – még csak magamat sem érinthetem.
– Akkor mégis, hogyan…? – próbálkoztam, de hirtelen csücsörített ajkai elé helyezte mutatóujját felfelé mutatva, és halk – Cssss. – hang hagyta el a száját.
Megértettem a második szabályt: Beszélni tilos! Hozzám lépett, fogai közé vette ingem egyik hajlatát, lomhán megfeszítette, mire a patent szétpattant, és jött a következő. Minden arasznál végigcsókolta a mellkasomat, szuszogását éreztem a bőrömön, majd ugyanígy a hasamon. A hátamon is felállt tőle a szőr. Amint a nadrágomhoz ért, nehézségekkel kellett szembenéznie. Az egyik a betűrt ingem volt, a másik az övem. Mint mindig is, a tiltott dolgok jobban vonzzák az embert, önkéntelenül segíteni akartam, és erőlködnöm kellett, hogy meg se mozdítsam a karjaimat. Úgy döntött, nincs értelme kihúznia az ingemet, ha úgyis le kell, hogy hámozza rólam a nadrágot. Nem folytatta, hanem felegyenesedett és végignézett saját magán. Tekintetem követte az övét. Bámultam először karcsú, magasságához képest hosszú combjait, ahogyan az egyiket még meg is villantotta, forgatta nekem. A rövid, agyonfejtett farmer olyan erősen feszült formás fenekén, hogy megijedtem, hogyan fogom lehúzni, de úgy gondoltam, ráérek még gondolkozni. Feljebb pillantottam, szabad hasizmaira, mely kezdett már kockásodni az edzőteremtől, és az aprócska úszógumikra, amelyek miatt edzeni járt. Nekem úgy tetszett, ahogyan volt, mert nem szeretem az izmos nőket, és a picike zsírpárnái az oldalán és a hasán pont megfelelőek voltak, de ő el akarta tüntetni őket. Feljebb egy lenge, halványzöld selyeming volt elöl összecsomózva, felette két-három helyen begombolva. Ezt nem gondolja komolyan! Reményvesztetten néztem az arcára, ő pedig látta rajtam, hogy meg fogok szenvedni érte.
Odaléptem hozzá, az arcát kezdtem puszilgatni, a szemeit, az orrát, a száját, az állát. Lejjebb haladva a nyakát csókolgattam, mire ő hátrafeszítette azt, hogy kényelmesebbé tegye az utat számomra. Imádtam rajta azt az apró gödröcskét, ami a kulcscsontok találkozásánál keletkezik, de az így pont eltűnt. Folytattam volna hát lejjebb a mellkasával, ám ott túlságosan zavart az ing. A csomóval könnyen elbántam, de a gombokkal elkínlódtam. Végül is annyit szenvedtem a nyelvemmel, hogy már teljesen nyálas lett a selyem, és még csak egyetlen gombon jutottam túl. Egy váratlan ötlettől vezérelve fogammal megragadtam az inget és a hirtelen rántástól leszakadt a maradék két gomb. Felnéztem, Petra pedig a fejét rázta, jelezve, hogy csalok. Én visszafordultam „teendőimhez” és örömmel fogadtam, hogy melltartó nem volt rajta, így egy kész tortúrától mentett meg. Az inget újfent a fogaimmal kezdtem lehúzni vállairól, megkerülve őt, és mögötte állva sikerült szabaddá tennem felsőtestét. Közelebb léptem, hogy összeérjen a bőrünk, beszívtam hajának illatát, és akkor értettem meg, miért használ mindig más sampont, mint én. Lassan kiderül, hogy az egész élete akörül forog, hogy az én kényemre-kedvemre tegyen. Mit adhatnék neki cserébe? Meg akartam kérdezni, de nem beszélhettem. Az volt a szabály.
Megcsókoltam a vállát a nyaka tövénél, úgy haladtam lefelé a lapockáin kerülve át a másik vállára, annak ívét kísérve lefelé a karján, egészen a kezéig. Meg sem mozdult, neki nem volt szabad, de én az arcomat beletemettem tenyerébe. Muszáj volt éreznem puha ujjbegyeit. Az oldalát, a derekát, majd a hasát is ugyanúgy az arcommal, az orrommal simogattam, vagy az ajkaimmal érintgettem, majd előttem termettek keblei. Azokért a halmokért utólag már úgy tűnt, érdemeltem volna nagyobb megpróbáltatást is. Két izmos félgömb, szintén az edzéstől volt olyan, bár valószínűleg a testi adottságai is közrejátszottak. 24 évesen még nem lehet egy nőnek ilyen problémája, de Petra mindig azt mondta, hogy nem akkor akar elkezdeni vigyázni rájuk, ha már az ölében hordja. Mennyi mindent meg nem tesz magáért és éretem egyaránt. Hiszen én vagyok, aki élvezi „gyümölcsét”. Számba vettem a meredező bimbót, szívogattam, nyalogattam, és éreztem, hogy neki is le kell fognia magát, hogy ne érjen hozzám. Kezdtem élvezni, mert végre én is kínozhatom egy kicsit, ezért átvándoroltam a másik oldalra. Arcbőrömet végighúztam mellei között, és orrom hegyével eljátszadoztam a bimbóval, majd fogaim közé vettem, és óvatosan harapdáltam. Ismertem őt, tudtam, hogy mennyire szereti. Szemem sarkából láttam, hogy felemeli a kezeit, ökölbe szorítva erőlködött, hogy ne túrjon a hajamba, ne simogasson, ne irányítson. De a szabályokat nem szegte meg. Felemelkedtem, hogy megcsókoljam, és hamarosan már ő térdelt előttem, fogaival az övet marcangolva, miközben többször is elnevette magát, ha nem sikerült. A harmadik szabály kialakult magától, annyira egyértelmű volt, hogy nem volt szükség a meghatározására: Egyszer ő, egyszer én!
Az övem csak kilazult, mert a csat három lyukacskával arrébb véletlenül újra összezárult. Petra csüggedten fújta el a szemébe lógó tincset, ami gyötrelmei közben többször is az arcába hullt. Szerencséjére én is sokat fogytam, mióta azt a nadrágot megvettem, így továbbra is nehézkesen, de mégis sikeresen le tudta ráncigálni. Hogy sajnáltam én szegénykémnek a fogait, de már kezdtem megszokni, hogy nem használom a kezeimet. Se segítésre, se izgatásra. Úgy, ahogy volt, úgy volt izgató. Amint a feje mellett kiléptem a nadrágból, felegyenesedett, közben szemeit dudorodó alsónadrágomra meresztette, majd kicsit nekidörgölte csípőjét. Már könnyedén le tudta húzni rólam az inget, és egy újabb csókos közjáték után én következtem. Tanácstalanul ültem a formás popó, a sokat sejtető combközép táncát figyelve. Az első lépés könnyű volt, a cipzárt lehúztam. Az a fajta volt, amit ha felhúznak és lehajtják a fogantyúját, akkor masszívan tartja a ruhát. Petra így megtehette, hogy felül is kirojtozza a nadrágot, és így eltűnt a gomb is. A pici fémfogak közt láthatóvá vált a csipkés, fehér, szinte átlátszó bugyi, és az anyaga mögül halványan sötétlő háromszög. Amint megláttam, megújult erővel kezdtem el rángatni a durva anyagú farmert, és nagy nehezen csak sikerült áthúzni feszülő fenekén. Nem kevés a fejtésből is a számban maradt utána. A cél szentesítette az eszközt, így hát nem győztem köpködni, de Petra még arra sem engedte használnom a kezem, hogy a szöszöktől a nyelvemen megszabaduljak. Megérte, mert úgy éreztem véget ért az én kálváriám.
A combját a szemeim előtt kellette, azt jelezve, hogy ideje folytatnunk, én pedig gyorsan rá is vetettem magam. Csípőjét, enyhén remegő farpofáit heves puszikkal illettem, annak megfelelően, hogy mit tartott az arcomhoz. Amikor azonban kezdtem volna lehúzni a tangát, ellépett tőlem. Ő úgy érezte, még nem ez következik, de én igen. Ahogy hátrált, úgy csoszogtam utána, de ő újra és újra kitért, míg egy hirtelen rohamtól előre nem buktam, és beütöttem a fejem a fotel karfájába. Homlokomat dörzsölgetve, szememet összeszorítva keltem fel, aztán egy ápoló kezet éreztem a sajátomon. Kinyitottam a szemem, és láttam Petrát, ahogy aggódón vizsgálgatta a púpomat. A fájdalom azonnal távolinak tűnt, csak az számított, hogy megcsókoljam. Az ápoló kezek stílust váltottak, leemelték az enyémeket a fejemről, majd elengedtek. A játék folytatódott. Ahogyan én csináltam neki, úgy simítgatta arcát a bőrömhöz, ugyanúgy puszilgatott, és haladt egyre lejjebb egészen az alsónadrágomig. Szórakozott csókot lehelt rá a pamuton keresztül, aztán a szokásos „foggal-köröm nélkül” módszerrel csomagolta ki igencsak követelőző férfiasságom. Még ki sem léptem a gatyámból, máris térdelőállásba helyezkedett, de csak nézte a merevedésemet. Éreztem minden forró levegővételét a makkomon, és láttam a szemein, a kacér mosolyán, hogy direkt csinálja. Vagyis nem csinálja! Már azt hittem bedilizek, mikor kissé kinyújtotta a nyelvét, és a hegyével megérintette hímtagom végét. Körözni kezdett, és úgy haladt milliméterről milliméterre, amíg az ajkai is körül nem fogtak. Továbbra is lassan, érzékien haladt, közben éreztem, hogy a szájában is ugyanazt csinálja, továbbra is nyelvével köröz. Megcsinálta ugyanezt visszafelé, újra, és megint, aztán gyorsított, és nyelvével alulról makkomat a szájpadlásának feszítette, még úgy is simogatta, amennyire tudta. Teljesen bedurrantam, ahogy éreztem a szívóerőt, ezért mikor már éreztem a véget, kirántottam hangos cuppanás kíséretében. Ő játszva utánakapott, mintha meg akarná harapni, de én még nem akartam, hogy kicsavarja az „erőmet”.
Akkor ért hozzám először a játék keretein belül. Talán úgy érezte, neki is csalnia kell. Visszarántott a fenekembe markolva és újfent ajkai közé szorított ötödik végtagomnál fogva, majd ott folytatta, ahol abbahagyta. Még gyorsabban, erőteljesebben dolgozott, és az újabb megállás már értelmetlennek tűnt. Petra akkor sem eresztett, mikor az első rángásaimat megérezte. Mert egyszerűen éreznie kellett, de továbbra is csak szívta, én pedig éreztem, hogy lövell ki belőlem a sperma. Nem néztem oda, becsuktam a szemem, átadva magam a kéjnek, a belső élvezetnek, de a száját úgy is az utolsó pillanatig éreztem magamon. Csak akkor vette el a kezeit, mikor már túl voltam az orgazmuson. Még soha nem nyelte le az ondót, pedig jó párszor volt részem tőle orális ellátásban. Ránéztem, és láttam, hogy még szenved az utolsó cseppekkel, aztán újra mosolyogva imitált egy nagy nyelést és egy „glug” hangot. Mindkettőnkből kitört egy kis nevetés. Az újabb átvezető csókok közben éreztem szájában a saját nedvem utóízét, erőtlenül ugyan, mégis feltűnt Petra nyálának mássága. Nem foglalkoztam vele, úgy gondoltam, ideje nekem megkóstolnom az ő gyönyörfolyamát. Mögé guggoltam, és hátul emeltem át a vékony pántokat gömbölyded hátsóin, mikor pedig combjának felém eső oldalánál jártam, előrehajolt. Pucsított egy kicsit, hogy jól láthatóvá tegye számomra a szétnyíló, nedvességtől gyöngyöző szirmokat. Nem tudtam, mit tegyek, gyönyörködjek még benne, vagy vessem rá magam? Az utóbbi mellett döntöttem, és a bugyi a többi ruhadarabhoz hasonlóan, de már utolsóként kapkodva került le kedvesemről. Arcomat sietve temettem szeméremajkai közé, mitől ő még mindig nekem háttal felnyögött. Kutattam nyelvemmel, újra felfedezve a már jól ismert barlangot, vizsgálgatva mélységét, kóstolgatva ízét. Petra széjjelebb tette lábait, akkora terpeszbe, hogy a fejem beférjen az ölébe, és combjaival közrefoghasson, így újabb szabad prédát tárt fel, a csiklót. Máskor közben az ujjaimat is használni szoktam, mert azt tudtam, hogy szereti, de a szabályok nem engedték. A játék pedig az ő ötlete volt.
Fogaim közé vettem a kisajkakat és szívtam, bedugtam a nyelvem az illatozó nyílásba és nyaltam, köröztem a csikló körül, majd végigsimítottam. Mindezt felváltva többször, míg nem éreztem a kezét a fejemen, ahogy temet magába, az arcomat a szemérméhez, és éreztem a lüktető forróságot, a záróizmok feszülését, ernyedését. A füleimre feszülő combok ellenére is hallottam az előtörő sikongatásokat, aztán az elernyedő lábak szabadon eresztettek. A fejembe kapaszkodott, és persze, hogy megint csalt, de érthető okokból ez egyáltalán nem zavart. Lassan ereszkedtünk lejjebb, ő a hasamra ült úgy, hogy az újra harcra kész szerszámom vége hozzá-hozzáért Petra fenekéhez, ő pedig fölém hajolt és csókolt. Nemcsak szájon, az orrom, a szemem alatti gödröket, a homlokomon az általam már rég elfeledett púpot, a füleimet, majd újra a számat. Önkéntelenül is eszembe jutott, hogy arcomon valószínűleg ő is érezte saját nedvét, de nem kérdezhettem tőle semmit. A játék még nem ért véget. Ahogyan lejjebb haladt a nyakam felé, térdből feljebb emelte csípőjét, hogy hüvelyével a makkomon mozoghasson, nagyajkai közé dörgölje, próbálgassa, míg egy határozott mozdulattal rá nem csúszott. Nyögések sorozata indult meg szájából, ütemesen mozgott fel-le, míg én nem csinálhattam semmit. Magam előtt láttam ugrándozó kebleit, de nem érhettem hozzájuk, habár… Ő is csalt már, talán nekem is szabad egy kicsit. – gondoltam, és rátettem a kezem az egyikre. Semmi. A másikra is. Semmi. Elkezdtem izgatni, a bimbóit morzsolgatni, próbálgatni, hogy minél nagyobb felületet át tudjak fogni, összedörzsölni a kettőt. Petra ki sem nyitotta a szemét, csak befelé figyelt. Aztán az egyik pillanatban mégis levette a kezeimet, a mozgással is megállt. Bólogatott fejével, hogy nem szabad, aztán felállt, abbahagyva mindent. Még nem volt orgazmusa, hiszen ismertem, tudtam, mikor jut el, és éreznem kellett volna a végét.
Felkeltem én is a földről, és amint megfordultam, ő már elhelyezkedett a fotelen. Térdeit a karfákra tette, fenekét hívogatón felém tartva nézett hátra. Szemei vad pillantásokat küldözgettek felém, amiből megértettem, hogy túl sokat időztem a bámulásával. Mögé léptem, és beugrott, hogy még tart a játék, tehát csakis a lyukérzékemre hagyatkozhatok. Kicsit behajlítottam a térdem, szerszámom a megfelelő helyre illesztettem, majd lassan eltüntettem az ajkak között. Petra száját újabb visítás hagyta el. Emlékeztem, mikor mondta, hogy ebben a pózban mennyire mélyen érzi magában partnerét. Ismertem őt, nagyon jól tudtam, hogy mit hogyan szeret. Elkezdtem mozogni, először lassan, egyenletesen, majd folyamatosan gyorsítva. Ő is ugyanarra az ütemre mozgott, de velem ellentétesen, és így nagyon hamar közel éreztem magam a célhoz, azt mégsem tudtam, hogy ő hol tart. Mikor arra a pontra értem, ahol vigyáznom kellett, hogy továbbmegyek, vagy visszatartom, a hüvelye erősebben szorította hímvesszőmet, majd elengedte és újra. Az a néhány rángás pontosan elég volt ahhoz, hogy a mennyekbe juttasson. Egy olyan helyre, ahol az élvezetet minden sejt külön ingerként küldi az agyba, és annak túltengése útjára engedi a gyönyörhormonokat, melyek szétáradnak minden szervembe, minden porcikámba.
Egymást ölelve és csókolgatva, de főképpen mindketten lihegve rogytunk bele a fotel kényelmébe. A játék véget ért, szabad volt már mindent. Simogattam, öleltem, cirógattam, szorítottam magamhoz. Nagyon hiányzott az az érzés. Mikor a csókok tüzéből kiszabadultak ajkaim, muszáj volt megmondanom neki az első gondolatom.
– Szeretlek!
– Én is téged! – elmosolyodott. Valami még várt rám. – Tehát tetszett?
– Nagyon! Igazad volt, és ha akarod, játszhatunk máskor is.
– Ismerek többfélét is. – vigyorgott sokat sejtetőn.
– Jöhet.
– Már meg is vettem a bőrszerelést, a pórázt, meg a nyakörvet.
A szemeim elkerekedtek, az agyam leállt, megindult az izzadás. A félelem kezdett eluralkodni rajtam…