Első munkahelyeim egyike egy nagy múltú élelmiszerüzlet volt. Kezdetben eladó voltam, de rövid időn belül vezető szerepkört tölthettem be.
Reggelenként ugyanazok az emberek mozdultak meg üzletben. Szokásos, napi rutin szerű vásárlókörútjukat járták.
Nem az irodában ülő vezető voltam, aki csak bizonyos időközönként lépett ki az eladótérbe. Az irodában csak addig voltam, amíg muszáj volt. Mindennap azért dolgoztam, hogy növeljem a profitot. Úgy gondoltam, hogy ehhez elengedhetetlen, hogy az emberekkel kommunikáljunk.
Folyamatosan mértem az emberek elégedettségi szintjét, vártam az igényiket.
Volt viszont egy szőke zöld szemű nő, akinek nem csak a véleményére lettem volna kíváncsi. Mosolygós, angyali tekintetű nő volt. Tudtam, hogy családja van, hiszen hellyel-közel láttam miket vásárolt.
Nem vett bort, csokihoz és nagy csomagos pop-cornt, csak szalámmikat, sok zsemlét és édességeket.
Mindennap bejött és én mindennap kimentem az irodámból, még ha esetleg valami fontos dolgom is lett volna, amint megláttam a kamerán, hogy belépett az üzletbe.
Természetesen váltottunk pár mondatot, de sokszor azt sem tudtam, miről beszélünk. Csak néztem, ahogy egyik pillanatban a szemét lesütve, zavartan válaszol, a másikban pedig mélyen a szemembe nézve az ajkaira harap.
Minden alkalommal gyorsan rövidre zárta a beszélgetést, majd hazasietett.
Jóban voltam a dolgozókkal és szinte minden szóba került közöttünk. Egyik alkalommal az egyik hölgy eladóval beszélgettünk a házasság rejtelmeiről. Kis idő után valahogy szóba került a szőke zöld szemű nő. Ha jól emlékszem rendelt valami különlegességet és a mennyiséget kellett megvitatnunk.
Elárultam neki, hogy szinte minden nap levesz a lábaimról a hölgy, és ha nem lenne házas, tovább mennék, mint egy-két véletlenül feldobott magas labda. Így viszont, nem szeretnék még véletlenül sem hülyét csinálni magamból, továbbá egy pillanatnyi zavart sem okozni egy házasságban.
Elismerően bólogatott a mondatom elején, majd felhúzta a szemöldökét, mosolygott és hossza hümmögött.
Természetesen nem tudtam elmenni a dolog mellett és kérdőre vontam.
Elárulta, hogy a hölgy nagyon régi barátnője és biztosan állítja, hogy hülyét nem csinálnék magamból, de annál nagyobb zavart tudnék okozni, vagyis inkább csak a hölgy fejében.
Felfogtam mit akar mondani, egyedül a mondata vége volt kissé sejtelmes.
Kifejtette, hogy a hölgy férje évek óta külföldön dolgozik. Ritkán jár haza és akkor sem sokáig marad.
Jelezte, hogy a férjet is ismeri és elég jóban vannak, szóval nehogy valami hülyeséget csináljak.
Természetesen hallgattam rá és kerültem a hölgyet. 2 napig. A 3. napon már nem bírtam ki, hogy ne lépjek közelebb hozzá és ne beszéljek vele. Először kedvesen válaszolt, majd átment tegezésbe és csak annyit kérdezett: „már azt hittem, többé nem jössz ide hozzám. Nem véletlenül járok ide vásárolni, minden nap.”
Meglepődtem. OK, éreztem azt a megfoghatatlan köteléket. A vonzódást, hogy szinte szikrázik a levegő amikor közelebb lépünk egymáshoz. De erre a mondatra nem számítottam.
Este zárásig maradtam, sőt én voltam az utolsó, aki elhagyta a területet. Éppen kitolattam a parkolóból, egyes fokozatba tettem a váltót, mikor arra lettem figyelmes, hogy autó hátulról rám villantott. Meglepődtem. Nem tudtam ki lehet és mit akar, ezért kiszálltam és közelebb mentem. Félúton sem járhattam, mikor megismertem Anna fekete peugeot-ját.
A motor járt, halk zene hallatszott ki az autóból. Közelebb léptem, a vezető oldali ablakhoz. Az ablakot leengedte, majd két rövid utasítást intézett felém: „Az autódat csukd le, azután szállj be”. Ezután az ablak felhúzódott.
Olyan határozott volt, hogy nem szinte időm és lehetőségem sem maradt a reakcióra. Megfordultam és vissza,mentem az autómhoz. Leállítottam, kivettem a kulcsot, lezártam majd beültem mellé.
Elindult.
Én csak néztem. Hirtelen rengeteg kérdésem támadt, de úgy gondoltam, minden úgy zajlik, ahogy az számomra is kellemes lehet, szóval nem akartam összezavarni, nehogy meggondolja magát.
Befordultunk egy kis utcába. Megálltunk egy ház előtt. „Szállj ki és kövess!”
Tettem amit mondott.
Nem az ő háza volt. Az udvaron semmi gyerekjáték, csak egy hintaágy imbolygott lassan a lágy szélben. A holdfénynek köszönhetően feltűnt, hogy egy Stephen King regény van egy pokrócon.
A házba belépve a konyhába vezetett. Nem tudom ki lakhatott ott, de valószínűleg egyedül élt. A mosogatóban egy pohár és egy tányér várta a mosószert, az asztalon egy vízzel teli üveg kancsó állt, mellette egy pohár volt, fejjel lefelé fordítva. Éhes vagy? – kérdezte. Én csak csóváltam a fejem. Megfogta a kezem és bevezetett a fürdőszobába. Most először ért össze a bőrünk. A fürdőszobába érve elkezdte megnyitotta a csapot, mely a kádat töltötte vízzel. Elém lépett, megcsókolt, majd lassan elkezdett vetkőztetni. Levette a pulcsim és a pólóm is. Elég volt, untam ezt az utasítás végrehajtó szerepet. Megfogtam a két csuklóját és a fülei mellé emelve lassan a falhoz támasztottam Annát. A nyakát kezdtem csókolgatni. Az addig határozott szikla szilárd nő egy másodperc alatt gyengült el. Mély sóhajokkal és zárt ajkú nyögésekkel jelezte a teste, hogy erre várt. Lassan öltöztettük egymást, közben csókolgattuk a másik testét, lassan érzékien, itt-ott hevesen és már-már határt nem ismerő szenvedéllyel. Közben a fürdőkád megtelt vízzel. Bemásztunk majd pár másodpercig úgy ültünk ott, mintha mi sem történt volna. Felállt, majd mögém ült. Puha, sárga szivaccsal elkezdte mosni a hátam. Azután már csak a kezével a derekam. Lassan előrenyúlt és a férfiasságom vette kezébe. Lassan kezdett vele játszani, közben a hátam csókolgatta. Tetszett a mozdulatsor. Megfordultam és jeleztem, hogy én is megmosnám a hátát. Úgy is helyezkedett, majd az én kezem járt be hasonló útvonalat. Egyik kezem a combjai közt a csiklóját érintve hozta még nagyobb lázba, másik kezem a kerek mellein pihente ki a nap fáradalmait. Nagyon élvezte. Mi sem lehetett ékesebb bizonyítéka, minthogy pár perc múlva hosszas zihálás után rámarkolva a karjaimra óriásit élvezett. Megfordult és csak annyit mondott, menjünk be a szobába. Kiszálltam és elkezdtem törölközni. Ő még a vízben ült. Közelebb invitált, majd úgy gondolta nem csak beszédre használja a száját. Telt ajkainak látványa a farkamon több mint üdítő hatással volt rám. Csodásan mozgatta az ajkait. Minél hangosabban élveztem, annál dinamikusabban mozgott ő is. Nem szűkölködött hellyel a szájában és amennyire csak tudta elrejtette azt amit a szájába vett. Pihenésnél a kezeit használta, majd vadul nekiesett ismét. Úgy szopott, mintha fegyvert fogtak volna a fejéhez. Jeleztem felé, hogy közeledek oda, ahová szeretné, hogy eljussak, de ő csak vadabbul szopta. Pár másodperc múlva megízlelhette az iránta érzett vágyam nedvét, melyből még sokat tartogattam a számára.
Megtörölköztünk, majd a hálószobában folytattuk. Gyönyörű testé végigcsókolva hosszasan elidőztem a mellein, majd elindultam a vágytól szinte lüktető puncija felé. Lassan, szinte a nyelvem hegyével érintve jeleztem, hogy megérkeztem. Azonnal felsóhajtott…
Mézédes puncijával nem tudtam sokáig játszani, szinte égtem a vágytól, hogy belenyalhassak és érezhessem a nő ízét, aki oly kíváncsivá tett. Felülről átkarolva kapaszkodtam meg a combjaiban. Bal kezemmel óvatosan széthúztam a punciját, hogy még jobban odaférhessek csiklójához. Először csak lassan, körkörös mozdulatokkal kényeztettem. Ezután felgyorsítottam. ahogy korábban az én hangom az övét, most az övé az én iramomat diktálta. Bekaptam a csiklóját, melyet gyengéden megszívtam, közben a nyelvemmel érintettem. Mélyen felnyögött. Folytattam a csak a nyelvemmel, majd gyorsítva a tempót lassan ismét a csúcsra juttattam.
Csak feküdt az ágyon, kapkodta a levegőt, térdeit maga elé húzva, oldalára fordulva, fejét lehajtva szólt hozzám.
Még nem engedlek el – mondta. Kibontottam összezárt testhelyzetéből, majd megcsókoltam, jelezvén, hogy még nem is akarok elmenni. A hátamra fordított, majd lassan rácsúszott a már robbanásig keményedett farkamra. Először lassan kezdett rajta mozogni, majd becsukta a szemeit és ismét az ajkait harapva élvezte a társaságom. Lassan hátradőlt, hátul támaszkodva, tövig benne voltam. Gyönyörű mellei szinte igényelték a csókjaim. Visszafeküdtem a hátamra és magam felé billentettem. Csókolni kezdett. Kezeimmel alulról fogtam meg a popsiját és teljesen magamra billentettem. Sarkaimat magam alá húzva, behajlottak a térdeim. Én kezdtem el mozogni. De sokkal hevesebben. Majd átadtam az irányítást. Pár perc múlva ismét én vezettem. Leszállt rólam, én pedig mögé kerültem. Kerek feneke tökéletesen illeszkedett az ölembe. Egyik lábammal mellé térdeltem. Bal kezem a csípőjét, jobb kezem a vállát fogta. Szinte zengett a szoba tőlünk…
Nem sokkal később hallotta rajtam, hogy közeledek a célomhoz, ezért ismét elkezdte szopni az izgalomtól lüktető farkam. Kitörő örömmel érkeztem meg ismét a szájába. Nagyot nyelt, megszívta még a végét, majd mosolygott és csak annyit mondott. „Most már mehetsz, hétfőn 6-kor ugyanitt.”