Még hallottam a kárörvendő vigyorgást, de a kéz, és a hozzá tartozó erős valaki húzott magával. Nem vette le rólam a kendőt, de azt mégis tudtam, hogy nem a városban, legalább is nem a belvárosban vagyunk. Furcsa vasszag volt – innen gondoltam, hogy valami gyártelepen lehetünk. Távolról zene szólt, és engem is arrafelé vezettek. A kéz már nem a karomat markolászta, hanem a kezemet fogta meg. Puha és meleg volt az érintése, olyan ismerős.
– Te vagy az? – kérdeztem már vagy két perc séta után. Nem felelt. – Remélem, Te vagy. – folytattam. – Hiányoztál. Hova viszel? Nem válaszolsz? Mi ez a játék? Ugye, tudod, hogy haragszom Rád! Nem elég, hogy hónapokig nem hívsz, most meg ez a hülyeség.
Csak beszéltem, és beszéltem, a kéz meg csak vezetett. Elég magas lehetett, mert nagyokat lépett, alig bírtam követni. Hirtelen megállt, egy nagy vasajtót nyitott ki, és bevezetett egy terembe. Ahogy becsukódott a kapu mögöttünk, úgy halkult le a zene, de a basszust még így is a gyomromban éreztem: talán koncert volt valahol a közelben, vagy diszkó. Körülbelül a terem közepén állíthatott meg, és egy székre ültetett. Ekkor engedte el először a kezemet. Hallottam a távolodó lépteit, és már egyáltalán nem éreztem viccesnek a helyzetet. Amikor becsukódott az ajtó, kezdtem komolyan félni, hogy hol lehetek, ezért pár kiabálás után úgy gondoltam, eljött az idő, hogy levegyem a kendőt.
Mivel még hosszú percekig (persze lehet, hogy csak pillanatok voltak) nem történt semmi, ezért megfogtam az anyagot és lehúztam az arcomról. Már elég régóta rajtam volt a szemfedő, így nem csodálkoztam, hogy pár másodpercig nem látok semmit, de amikor továbbra is sötét volt minden, akkor már kezdtem furcsállni a dolgot. Aztán megnyugodtam: csak lekapcsolták a villanyt. Remek, akkor induljunk, és keressük meg. Igen ám, de merre van az ajtó? (Logikusan, a kapcsoló valahol a bejárat mellett van.) Pár lépést tettem az egyik irányba, amikor valaki megfogta a vállam. Akkorát sikoltottam, hogy ijedtében ő is elengedett, én meg legalább öt évet öregedtem. Aztán persze újra megérintett, most a kezemet fogta meg: ugyanaz a meleg érintés volt, mint korábban a taxinál. Megfordultam: csak egy ismerős szempár villanását tudtam kivenni a homályban.
– Halálra rémisztettél! – mondtam, de persze időközben rájöttem, hogy valószínűleg erre ő is rájött. – Visszajöttél? – kérdeztem az alaktól. – Illetve, el sem mentél, igaz?
Válasz helyett azonban közelebb húzott magához, és megcsókolt. Most már biztos voltam benne, hogy Ő van velem szemben: az illata és a csókja végleg elárulta. A szemem is hozzászokott már a sötéthez, és a körvonalakat is egész jól ki tudtam venni: minden arra utalt, hogy megtaláltuk egymást. Kibontakoztam a karjaiból, és megszólaltam:
– Felesleges tovább folytatnod ezt a „nem-szólok-hozzád” játékot, tudom, hogy Te vagy az!
– Dehogy tudtad! – nevette el magát.
– Miért, gondolod, hogy csak úgy leállok akárkivel csókolózni?
– Ebbe most inkább ne menjünk bele, jó? – mondta és újra magához húzott. Éreztem, hogy mosolyog, amikor a szája az enyémhez tapadt, és én is nevettem: már jól éreztem magam, örültem, hogy itt vagyok vele.
Tetszett, hogy olyan erősen szorít, bár alig kaptam levegőt. Én a nyakába csimpaszkodtam, és lábujjhegyre álltam, hogy ne kelljen akkorát hajolnia. A keze a derekamon és a fenekemen pihent, ujjaival időnként bebújt a farmer alá. Amikor a bőrömhöz ért, még közelebb bújtam hozzá: azt akartam, hogy tudja, mennyire kívánom, hogy hiányzott, és hogy minél előbb szeretkezni akarok vele. Tudta, mire gondolok (vajon honnan?), mert az egyik kezével elengedte a derekamat, és lehúzta a zipzárt a felsőmön. Ahogy szétnyílt a pulóver, azzal a lendülettel megmarkolta a mellemet. Felsóhajtottam. Ezen felbuzdulva a pólóm bejáratát kereste, én pedig ösztönösen behúztam a hasamat – miért fontos az a fél centi? Talán elkezdte zavarni a sok ruha, mert hirtelen letolta a vállamról a kardigánt, ami hangtalanul esett a földre, majd szinte rángatta a felsőmet, ami viszont nem akart engedelmeskedni: folyton elakadt a mellemben. Felnevettünk.
– Majd én! – toltam el a kezét, és kibújtam a meglehetősen szűk pólóból. Ő addig megszabadult az ingétől, és ott állt előttem meztelen felsőtesttel. Átöleltem a derekát, és megpaskoltam a hasát:
– Kocka, mi? Fogadjunk, hogy egész héten miattam gyúrtál!
Elmosolyodott:
– Tudom, hogy a sörhasat szereted…
– Ebbe se menjünk bele. – szakítottam félbe, és megcsókoltam a mellbimbóját. Megremegett, amit bátorításnak vettem, úgyhogy kicsit bele is haraptam. Felszisszent, de tetszhetett neki, mert a tarkómra tette a kezét, talán azért, hogy irányítson. Na, de ha eddig hagytam magam vezetni, most már biztos nem akartam: a szexben én vagyok a főnök! Körbenyaltam hát a másik mellbimbóját is, utána kicsit ráfújtam. Libabőrös lett. Utána középen, ott ahol apró, de imádnivaló szőrök nőttek, végighúztam a nyelvemet, majd a köldökére nyomtam egy nagy puszit.
Sóhajtással jelezte, hogy nem baj, ha továbbmegyek, így letérdeltem elé, és kigomboltam a nadrágját, majd egy erőteljes rántással lehúztam a bokájáig. Túl jól sikerült a vetkőztetés: nemcsak a farmer, de a boxeralsó is lekerült róla, így éledező férfiassága ott ágaskodott az orrom előtt, kényeztetést követelve. Én azonban sokkal kegyetlenebb akartam lenni, ezért először csak a jobb, majd a bal combját nyaltam végig a térdétől a csípőéig, majd az alhasát puszilgattam. Már minden porcikája remegett, látszott, hogy a számat akarja, de nem mondott semmit, úgyhogy én még játszadoztam egy kicsit. A heréit a kezembe vettem, a nyelvemmel pedig a pénisze körül köröztem, majd ráfújtam, hogy kirázza a hideg. Amikor már minden mozdulatát úgy irányította, hogy „véletlenül” hozzáérjen a farka a kezemhez, akkor nagyra nyitottam a számat, és beszívtam a férfiasságát. Nem vagyok benne biztos, de mintha a szisszenés mellett egy kicsit fel is ugrott volna, és rekedt hangon megszólalt:
– Azt hittem, már sosem kóstolod meg!
Nem válaszoltam (magyar ember teli szájjal…), helyette inkább rászorítottam a számat a rúdra, és az alját simogattam a nyelvemmel. Beletúrt a hajamba. Átfogtam a pénisze tövét, hogy jobban tudjam irányítani, és lassú, ráérős tempóban ki-be csúsztattam a számban, ügyelve arra, hogy minden alkalommal kicsit mélyebbre érjen.
– Kár, hogy sötét van – szólalt meg, – így nem látom a szemedet. Pedig szeretem, ha rám nézel szopás közben.
Mosolyognom kellett, ami azt jelentette, hogy a fogam kicsit megkarcolta a bőrét, ő pedig felsóhajtott. Én ezen felbuzdulva óvatosan és finoman harapdálni kezdtem a péniszét, élvezve, ahogy a fogaim belenyomódnak a vérrel telt rúdba. Aztán megunva ezt a játékot, a makkot nyalogattam, miközben a kezem fel-le járt a merev vesszőn. A másik markomban a heréi voltak: az ujjaimmal simogattam a golyókat. Éreztem, hogy egyre jobban lüktet a vére, de nem akartam, hogy elélvezzen, legalább is nem így. Gonosz tervem volt…
Hirtelen hagytam abba a kényeztetést, amin láthatóan meg is lepődött. Felálltam, nem túl feltűnően letöröltem a nyálat a számról, és megcsókoltam.
– Miért hagytad abba? – kérdezte csalódottan a puszi után.
– Hát, most én játszom Veled, rendben? – feleltem ellentmondást nem tűrő hangon. – Bújj ki a nadrágodból! – utasítottam és kézen fogtam, hogy a székhez vezethessem. Én leültem, őt pedig a vállánál fogva letérdeltettem magam elé. A kezeimbe véve a fejét a melleimre húztam az arcát, ő pedig kikapcsolta és levette a melltartómat. Ahogy elétárultak a csupasz dombok, rögtön rávetette magát a mellbimbóimra: szívta, nyalta, harapta, ahol csak érte, én pedig hátravetettem a fejemet, úgy élvezkedtem. A kezei eközben a farmerom bejáratát keresték, hogy megszabadítsanak minden felesleges ruhadarabtól.
– Szívni akarom a melledet, amíg leveszed a nadrágod és a bugyid! – pihent meg egy pillanatra, de a következő másodpercben már megint rám tapadt, és ráncigálta a ruhámat lefelé. Neki nem sikerült olyan hatékonynak lennie, mint nekem: a fehérnemű fenn maradt. Félredobta a farmert, és elengedte a bimbómat:
– Tedd szét nekem a lábadat, Zora! – mondta olyan érzéki hangon, hogy már majdnem ettől elélveztem. Nem lehetett neki ellenállni, szóval megtettem, amit kért, bár, így utólag meg kell, hogy mondjam, hogy egyáltalán nem esett nehezemre, hiszen minden porcikám –de főleg az altestem- megveszett érte, vágyott arra, hogy érezhesse őt.
Olyan szélesre nyitottam a combjaimat, ahogy csak tudtam, ő pedig egy lépéssel közelebb csúszott, és apró puszit nyomott –bugyin keresztül- a csiklómra. Forró volt az ajka, de nem annyira, mint az enyémek: felsóhajtottam. Az ujjaival végigsimította az apró ruhadarab szegélyét, majd a lábam közé érve benyúlt az anyag alá. Megremegtem, amikor a hüvelyem bejáratához ért. Épp csak megnézte, hogy nedves vagyok-e, mert rögtön ki is vette a kezét, és a számhoz emelte:
– Ilyen az ízed! – mondta, amíg én lenyaltam magamat róla. Nagyon felizgatott az illatom, és az ő kis perverzsége. Ezalatt ő félrehúzta a bugyimat, szemérmetlenül szemezve a csiklómmal, majd a hüvelyemtől a szeméremdombomig végigszántott a nyelvével a kisajkak között, aztán az egyiket, majd a másikat szívta be.
Én kicsit lejjebb csúsztam a széken, annyira, hogy jóformán a derekamon ültem, még szélesebbre terpesztettem a lábamat, megemeltem a csípőmet, úgyhogy az egész testem kifeszült: így jobban éreztem a mozdulatait. Ő beszívta a csiklómat, és a nyelvével a szájpadlásához préselte, majd apró vibrációkkal izgatta. Már ez is tökéletesen elég lett volna ahhoz, hogy elélvezzek, de ő továbbment: most két ujját dugta a számba, azért, hogy egy pillanat múlva már ezekkel ujjazhasson. Ez a gyengém, pláne ha egy harmadik ujj a fenekemet kényezteti. Ezt ő is pontosan tudta, mivel a következő mozdulata a gátamat érte. Nem dugta be az ujját, csak a bejáratot izgatta, én pedig tudtam, hogy pillanatok kérdése, és elélvezek. Mivel nem aggódtam, hogy hallanak minket, ezért kieresztettem azokat a hangokat is, amit normális esetben –egy kollégiumi szoba meghitt magányában- nem szoktam. Ő pedig egyre gyorsabban csúsztatta az ujjait, egyre hevesebben nyalt: nem tudom, hogy ő alkalmazkodott a lihegésemhez, vagy én sóhajtoztam neki megfelelően. Mindegy, ilyenkor nem szabad gondolkodni, csak engedni az orgazmust utat törni: hagytam hát én is, hogy a csiklómból és a hüvelyemből egyszerre induljon ki a lüktetés az egész testemre. Még a tarkóm is libabőrös lett.
Amikor elélveztem, ő is lassított, de nem hagyta abba az izgatást. Apró puszikat nyomott a bizsergő puncimra, az ujjával a hüvely belső falát simogatta, én pedig kitikkadtan tűrtem a kényeztetést. Felnevettem, és valami „ez jó volt”-ot nyökögtem, amikor csikordulva kinyílt a nagy vasajtó, és egy pillantás múlva felkapcsolódott a neon.
Ő is és én is felugrottunk, és bután a bejárat felé néztünk, ahol egy fekete biztonsági őr állt. Nem tűnt úgy, hogy zavarban van, ellenben velünk: mi anyaszült meztelenek voltunk (leszámítva a rajtunk lévő zoknikat – az enyém ráadásnak nem egy pár volt, mivel reggel kómásan véletlenül másikat húztam fel), a ruháink össze-vissza dobálva a hatalmas raktárhelyiségbe, és csillog rajtunk az előbbi orgazmus nedve…
– Nem kérdezem meg, mit csináltak itt az előbb! – törte meg a csendet a biztonsági őr, én pedig mögé bújtam, hogy legalább ne tudjon olyan szemérmetlenül bámulni. Ő a kezével takarta el nemesebbik részét, de gondolom, az alkalmi erkölcscsősz erre annyira nem volt kíváncsi. – Öltözzenek, és menjenek el! Kint várok. – utasított az idegen, mi pedig bőszen bólogattunk, mint a megszeppent kisdiákok. Amikor kiment, összenevettünk:
– Ne haragudj, egy barátomé ez a raktár, szóltam neki, hogy ma estére kéne. – mosolygott, miközben a ruháit szedte össze.
– Hát, úgy látom, nem mindenkit tájékoztatott a buliról. – bújtam bele a bugyimba, és épp a nadrágomat húztam volna fel, amikor megállított, és átnyújtott egy szoknyát.
– Inkább ezt húzd fel! Szeretem, ha szoknyában vagy! – kért, én pedig elmosolyodtam, és elvettem a nem túl hosszú ruhát. Eszembe jutott valami, ezért amikor nem figyelt oda, észrevétlenül kiléptem a bugyimból.
Puccba vágva és kézen fogva sétáltunk ki a raktárból, majd a biztonsági őr bezárta utánunk az ajtót. Jól esett a hűvös május éjszakai szél simogatása.
– Hova tovább? – kérdeztem.
– Van itt egy koncert, van hozzá kedved? – kérdezte, de a választ meg sem várta, hanem elindultunk a zene irányába.