Izgató Szex történetek, és fantáziák

Amikor a telefon kicsöngött, nekem már remegett a kezem. A barátom hamar felvette a telefont. Megkérdezte, mi újság, hogy telt a napom, történt-e valami érdekes. Én minden lelki erőmet összeszedve mondtam neki, hogy nem, nincs semmi különös. Nyugodt napom volt, és az orvosi vizsgálat is jól telt. Igyekeztem nyugodtnak mutatkozni, de éreztem, hogy kicsit remeg a hangom. Végül nem fogott gyanút. A telefont letettük, én vettem egy nagy levegőt, és megkönnyebbülve dőltem hanyatt az ágyon. Ha tudná… Ha megtudná, mi történt az orvosi rendelőben, azzal az „orvossal”…

A történet néhány nappal korábban kezdődött. Találtam az interneten egy hirdetést, amelyben nőgyógyászati vizsgálatról és szexuális tanácsadásról volt szó. Természetesen van saját nőgyógyászom, ám ő túl jól ismert, valahogy úgy éreztem, egy idegennek hamarabb tudnék beszélni néhány problémáról. Nem voltak komoly gondjaim – de mégis, szerettem volna, ha valaki más is megvizsgál. Mint később kiderült, ez a vágyam teljesült, jobban is, mint arról valaha is álmodtam.

Először konzultációra mentem az „orvoshoz”, egy szép, budai lakásban tartotta magánrendeléseit. Amikor először beléptem, egy szép, de egyszerűen berendezett, láthatóan minél olcsóbban fenntartott lakás képe fogadott, mégsem volt idegen. Maga a rendelő hasonlóan nézett ki, fehér falak, egy nőgyógyászati vizsgálóágy, egy asztal, néhány szék… A hirdetőről hamar kiderült, hogy nem igazi orvos. Nincs képesítése, ő csak amolyan természetgyógyász… Beszélt nekem sokmindenről, én ezekben a nem tudományos dolgokban annyira nem hiszek, tőle mégis megnyugtató és érdekes volt hallani ezekről. Egy 35-40 év körüli, erős testalkatú, kopasz férfi volt. Ő volt egyedül a lakásban, és mondta is, hogy mindig csak egy vendéget fogad. Később egyértelművé vált, miért. Akkor még nem tűnt fel, pedig szemet szúrhatott volna, hogy a vizsgálóágy nem hagyományos volt. A lábtartók mellett „kéztartók” is voltak a fejrésznél, és mindenhol szíjak lógtak róla. Sajnos én sokszor figyelmetlen és naiv vagyok, erre sem figyeltem fel, csak hallgattam a „doktor urat”, egy idő után szinte már ittam a szavait.

Beszélgettünk az aggodalmaimról, néhány szexuális problémámról, és megbeszéltük, hogy másnap visszamegyek, és meglesz egy alapos vizsgálat. Többször is alaposan végigmért, és volt valami furcsa a stílusában, nem tudnám megfogalmazni. Én magáztam őt, ő tegezett engem, és kissé mintha le is nézett volna, de ennek ellenére barátságos volt. Úgy voltam vele, hogy ha már idáig eljutottunk, másnap visszamegyek, és hagyom magam megvizsgálni. Az egész procedúra ráadásul olcsónak is tűnt, talán már gyanúsan is…

Másnap munka után siettem, és pontosan a megbeszélt időben érkeztem. Már a kaputelefonban hallottam a hangján, hogy más, mint előző nap. Szinte rám parancsolt, hogy menjek fel. Az ajtóban várt, és erélyesen közölte, hogy ne húzzam az időt, vegyem le a kabátot, cipőt, és menjek a rendelőbe. Itt már egy kicsit meg voltam illetődve, de meg sem fordult a fejemben, hogy sarkon forduljak. Úgy gondoltam, csak bal lábbal kelt fel. Bementem a lakásba, ő becsukta mögöttem az ajtót, és alul-felül rázárta. Végignézte, ahogy leveszem a kabátomat és a cipőmet, majd bekísért a rendelőbe. Itt ért a következő meglepetés, a rendelőnek kinevezett szoba majdnem teljesen el volt sötétítve, a sarkokban világított egy-egy gyér, sárgás fényű lámpa. A vizsgálóasztalon friss kék lepedő leterítve, és újabb karok és szíjak ágaskodtak rajta.

– Mi ez? – kérdeztem bizonytalanul, miután körbenéztem. A sárgás félhomályban gyanúsan csillogtak a szemei.

– A vizsgálatot ilyen körülmények között végzem. Most pedig tessék kikapcsolni a mobiltelefont.

– Nem elég, ha csak lenémítom? – mutattam neki a bekapcsolt néma módot, de ő kikapta a kezemből.

– Mondom kikapcsolni! – förmedt rám, kikapcsolta és visszatuszkolta a táskámba, majd az egészet a fal mellett lévő kanapéra dobta. Na mondom, ez ma nagyon bunkó. Már majdnem ott tartottam, hogy megköszönöm a segítségét és hazamegyek, de amíg haboztam, ő becsukta és bezárta a szoba ajtaját, amitől még sötétebb lett bent. A szemem lassan hozzászokott a lámpák fényéhez.

István, aki ezután a lelkemre kötötte, hogy doktor úrnak vagy uramnak hívjam, kezdett egyre félelmetesebbé válni a szememben. Jóval magasabb és erősebb volt nálam, és fenyegetően járt fel-alá a szobában a fehér köpenyében. A jegyzeteket nézegette, amit előző nap írkált rólam, én pedig a szoba közepén álltam bizonytalanul, még leülni sem mertem. Azon gondolkodtam, hogy a kanapéra dobott táskámban eltörhetett-e valami, illetve azon tűnődtem, hogy a falak milyen vastagok lehetnek egy ilyen, régi építésű házban, ha vajon segítségért kiáltok, meghallja-e valaki. Sok időm nem volt ezen gondolkodni, ugyanis hatalmas csattanással az asztalra dobta a jegyzeteit, és elém állt:

– Vetkőzz le meztelenre. – A nyers modortól én egy kicsit elhúztam a számat, majd levettem a pulóveremet.

– Ne a szádat húzd, hanem vetkőzz – mondta egy fokkal erélyesebben. Levettem hát a nadrágomat, a zoknimat, a melltartómat és a bugyimat is, majd az egészet a kanapéra dobtam. Ő végigmért, körbejárt. A kezeimet fel kellett emelnem, ebben a pózban megvizsgálta a melleimet. Nekem inkább fogdosásnak tűnt, de nem esett olyan rosszul, a mellbimbóim meg is keményedtek, ami láthatóan tetszett neki. Több percig fogdosott, megnyomkodta a hasamat is, közben elégedetten hümmögött. Gumikesztyűt húzott, terpeszbe parancsolt, és a testem legprivátabb részeit kezdte felfedezni. Ott álltam, terpeszben, feltartott kezekkel, és ő alaposan végigtapogatott. Zavarban éreztem magam, tudtam, hogy ez nem igazi orvosi vizsgálat, de már nem tehettem semmit. Meztelen voltam, neki fizikailag ellenállni, felöltözni, és a zárt ajtókon kijutni esélyem sem volt. Mégis, ahogy a puncimnál matatott, izgalmat éreztem.

Jópár percig vizsgálgatott így ez az „orvos”, az asztalra dőlve a fenekemet is széthúzta, kicsit bele is nyomta az ujját, érezhető volt, hogy élvezi a dolgot. Be kell valljam, én sem voltam már közömbös, olyan helyeken és úgy nyúlt hozzám, ahogy a barátom nem szokott.

– Most tessék felfeküdni a vizsgálóágyra – közölte egykedvűen. Én ezt szó nélkül megtettem, kicsit esetlenül a sok kar miatt. A lábtartókba tettem a bokáimat, amitől teljesen kitárulkoztam. István első mozdulata az volt, hogy a lábtartók vastag szíjait a bokáimra szorította és becsatolta. Ettől komolyan megijedtem.

– Ezt minek kell? Hallja, miért? – kérdeztem ingerülten, de ő csendre intett. Azonnal bekapcsolt a túlélési ösztönöm, és megpróbáltam a szíjakhoz kapni, hogy kicsatoljam őket, de ő elkapta a kezemet.

– Eresszen el azonnal! – kiabáltam, próbáltam a kezeimmel kapálózni, de ő sokkal erősebb volt. Nem tudtam ellenállni neki, miközben a fejem magasságában odaszíjazta a csuklóimat a vizsgálóágy kiálló karjaihoz. Ezután egy nagy, vastag szíjat csatolt be a hasam felett, majd még a combjaimra is került egy-egy, így a térdeimet sem tudtam mozdítani. Megfogta a lábtartókat, és nagy terpeszbe nyitott.

– Na Timike, most rendesen meg foglak vizsgálni – mondta, ahogy végigsimított a combjaimon. Én kérleltem, hogy ne csinálja, de csak nevetett rajtam. Próbáltam kiszabadulni, rángatóztam, de semmi eredménye nem volt. A testemet szinte megmozdítani sem tudtam, annyira szorosan be voltam kötve. István odament az asztalhoz, és kivett a fiókjából egy fényképezőgépet. Szörnyülködve vettem tudomásul, hogy ilyen megalázó helyzetben fog rólam képeket készíteni. Körbejárt, jópárat kattintgatott. Én próbáltam elfordítani a fejemet, hogy legalább az arcom ne látszódjon, de a kitárt meztelen testemet nem takarhattam el. Távolabbról és közelről is csinált néhány képet, a puncimról, a melleimről is, mindenről.

– Akkor most ide figyelj, te szuka – kezdte. – Ha nem akarod, hogy ezek a képek felkerüljenek az internetre, eljussanak a barátodhoz és a munkahelyedre, akkor mostantól azt teszed, amit mondok, nem kiabálsz, nem ellenkezel. Megértetted? – Mit mondhattam volna?

– Igen…

– Igen, Uram! – kiabálta.

– Igen, Uram… – mondtam remegő hangon.

– Helyes – mondta nyugodtan, majd eltette a fényképezőgépet. Azt hittem, ennél nagyobb megaláztatás már nem ér, de tévedtem. Később azt kívántam, bár csak ennyi lett volna.

Újdonsült doktorom odahúzott egy széket, és leült a kikötözött, széthúzott lábaim közé. Kesztyű már nem volt rajta, puszta kézzel fogdosott, megujjazott, amit én halk sóhajokkal vettem tudomásul. A csiklómat sem kímélte, intenzíven izgatta, amitől egyre jobban felizgultam. Egyáltalán nem kívántam ezt a helyzetet, mégis egyre jobban élveztem, és éreztem, ahogy nedvesedek. Légzésem mélyebbé vált, és hamarosan már folyamatosan sóhajtoztam, lihegtem.

– Ez az, te kis kurva, hamarosan elélvezel nekem – mondta az „elrablóm”.

– Ezt az örömöt nem adom meg magának – vágtam vissza, bár magam is éreztem, hogy túl sokáig nem tudok ellenállni ennek. Ekkor, mintha megörült volna a dacos válaszomnak, vidáman felugrott.

– Dehogynem! Örömmel fogsz nekem elélvezni, és ezt ország-világnak meg is mutatod – nevetett. Fogalmam sem volt, mit akar ezzel, de akkor a vizsgálóágy egyik magasra nyúló karját a fejem fölé hajlította. Hiába kérdeztem, mi ez, csak vigyorgott. Megint odament az asztalhoz, és a fiókjából kivett valamit. A félhományban azt hittem, megint a fényképezőgép az, de ez más volt. Egy videokamera! Odahozta, és felerősítette a kar végén lévő kis fémszerkezetre. A kamerán egy lámpa is volt, bekapcsolta, és egyenesen az arcomba világított.

– Ez a kamera végig venni fogja az arcodat, és azt is, ahogy eltorzul amikor elélvezel. Gyönyörű film lesz – mondta diadalittasan. Teljesen megijedtem. A fényképek készítésekor még valamennyire el tudtam fordítani a fejemet, de a kamera elől már nem menekülhettem. Rémülten meredtem rá, amikor beindította.

– Mondd a nevedet, és mondd el a nézőknek, hogy most a te élvezésedet fogják látni.

– Micsoda??? Soha! – kiabáltam. István ekkor egy nagyot csapott a puncimra, ami nem fájt, de csípett, és nagyon kellemetlen volt. Feljajdultam. Kikapcsolta a kamerát.

– Ha még egyszer feleselsz, rakom fel a képeket a netre, te kurva. Megértetted? – Nem volt választásom. Valamit babrált a kamerával, aztán ismét elindította.

– Most mondd a nevedet, és amit kell – mondta ismét halálos nyugalommal. Csodáltam, hogy jön ki egyáltalán hang a torkomon.

– ***** Tímea vagyok, és most megnézhetik, ahogy elélvezek.

– Ügyes szuka – mondta István, és éreztem, ahogy már nyúl is a puncimhoz. Ismét kezdtem felizgulni. Az járt a fejemben, hogy mivel járnék jobban. Ha minél hamarabb elélvezek, talán abbahagyja mindezt, és elenged. Vagy próbáljak meg ellenállni, és kitartani, amíg lejár a kamera? Fogalmam sem volt, mennyi filmet tud felvenni egyszerre, hogy mennyi ideig kéne ellenállnom az izgatásnak. Próbáltam megkeményíteni magam, nem nézni a kamerába, és ellenállni, amíg csak lehet.

– Te kis hülye kurva, azt hiszed, ez minden? – nevetett István. – Tényleg azt hitted, hogy csak az ujjammal szórakozok veled? – Igazából szégyelltem magam, mert tényleg nem jutott eszembe, hogy meg is fog dugni. Márpedig pont erre készült. Levette a nadrágját, szétnyitotta a köpenyét, és bár a félhomályban és az arcomba világító lámpától nem láttam tisztán, annyit kivettem, hogy az elég nagy szerszáma már keményen ágaskodik.

– Ne, kérem, elélvezek az ujjától is uram – könyörögtem, de ő csak nevetett. Nyilvánvalóan nem az volt a célja.

– A faszomtól fogsz elélvezni, kis kurva – sziszegte, és éreztem, ahogy a puncim bejáratához helyezi. Próbáltam volna mozdulni, de a szíjaktól nem tudtam.

István nem teketóriázott, határozottan és tövig belém nyomta a farkát. Az egész testem megfeszült és hangosan felnyögtem, egyenest a kamerába. Hihetetlen módon kitöltött. Előző nap, amikor a konzultációt tartottuk, az egyik úgymond szexuális problémám épp a barátom mérete volt, és hogy sokszor nekem nem elég. Pontosan tudta ezt, így azt is, mennyivel másabb lesz ez így. Éreztem a puncimban, ahogy bizseregni kezd, sokkal jobban izgulni és nedvesedni kezdtem, mint az ujjazástól. Nem akartam elélvezni, mégis éreztem, hogy sebesen közeledik a csúcs.

– Ez jobb, mint a barátod kis pöcse, igaz szuka? Válaszolj – zihálta.

– Igen, Uram – nyögtem, de ő még jobban meg akart alázni.

– Mondd el a nézőknek, mennyivel jobb nála! Mondd el részletesen!

– Az Uram fasza sokkal jobb, mint a barátom kis pöcse – nyöszörögtem. Ahogy kimondtam ezeket a szavakat, még jobban felizgultam. Soha nem hittem volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök. Ekkora kurva lennék valóban? Ahelyett, hogy sírva üvöltenék amiért megerőszakolnak, kikötözve élvezkedek és filmre mondom mennyire jó. A föld alá tudtam volna süllyedni. István tovább kefélt, és én éreztem, hogy nincs sok hátra. Mindjárt filmre lesz véve az élvezős, nyögős arcom. Az „orvosom” azonban nem bírta tovább.

– Ahh, de jó kurva vagy istenem – ordította, kirántotta belőlem a farkát, és rám spriccelt. Egészen a nyakamig lőtt, a melleimre, a hasamra is jutott. Hosszasan spriccelt, zihált, nyögött. Nekem meg szinte lelkiismeret furdalásom volt, hogy akkor most mi lesz a filmmel. Hülye helyzet. Ám nem kellett sokáig várnom a további fejleményekre.

István odaállt mellém, és az arcom elé tette a farkát. Csak ekkor láttam, a kameralámpa fényénél, hogy mekkora is valójában. Hosszú, vastag, és kicsit görbe is volt, némi maradék sperma csillogott a makkján.

– Szopjál – parancsolt rám. Én ennyi élmény után már nem ellenkeztem, szó nélkül bekaptam a végét, és amennyire mélyen tudtam, szopni kezdtem. A kamera mindent felvett.

– Azt hiszed, te vagy az első ilyen kurva? – kezdte István a „kiselőadást”. – Te már a hetedik szuka vagy, aki bedőlt ennek az orvosi dolognak. Csak egy újabb könyvtár a gépemen, csak egy újabb trófea a sorban. – Közben a nedves puncimat izgatta a kezével. – Te is beállsz a sorba, és mire ennek vége, vissza akarsz majd járni baszni velem. Ha másért nem, hát azért, hogy ne tegyem közszemlére a képeket és a filmet – nevetett. Én csak hallgattam, szoptam a félig merev farkát, amit néha megfogott, és a számhoz vagy a mellemhez ütögetett. Csakhamar felállt neki újra.

– Jó volt szopni? Nézz a kamerába, és mondd el. – Már nem is voltam lámpalázas.

– Jó volt szopni az Uram faszát.

– És? – Ahogy ezt kérdezte, már oda is helyezte az ismét merev szerszámát a bejáratomhoz.

– És… Készen állok a baszásra – mondtam, és ezek a szavak ismét felizgattak. István motyogott még valamit, amit nem értettem, aztán újra betolta, és elkezdett ütemesen, jó mélyen dugni. Én már nem tudtam, hogy a szex, vagy az a megalázás izgat-e fel jobban, hogy mindezt filmre veszik. Egyre izgatottabb lettem, néhány perc után már önfeledten nyögtem, az Uram farka hangosan cuppogott bennem, nem foglalkoztam többé semmivel. Ellen sem akartam már állni, egyszerűen csak élveztem, hogy egy nagy, vastag, kemény fasszal rendesen megdugnak. A kéz- és lábujjaim is ökölbe szorultak, testem megfeszült, ahogy csak bírt, és amikor István a dugás mellett még a csiklómat is elkezdte masszírozni, az már túl sok volt nekem. Utolsó tudatos lélegzetvételemmel egyenesen a kamerába néztem, aztán elsötétült minden, csak vergődtem, nyögtem és élveztem, hangosan, a fejem ide-oda fordult, nem tudtam magamról. A mai napig szégyellem, de életem egyik legjobb orgazmusa volt. Kis pihegés után már jött is az újabb parancs.

– Köszönd meg a nézőknek, hogy megnézték.

– Köszönöm… Önöknek… Hogy megnézték az élvezésemet – lihegtem. István nevetett, majd kikapcsolta a kamerát. Elvette a fejem fölül, és visszatette a helyére. Én párás tekintettel követtem végig a szobán. Nem is tudom, megkönnyebbülést, szinte hálát éreztem, amiért ezt tette velem. Tisztában voltam vele, milyen helyzetben vagyok, mennyire kiszolgáltatva a képek és a film miatt, mégsem zavart. Kikészültem.

– Ugye tudod, hogy még nincs vége? – kérdezte István, és a még mindig merev farkára mutatott. Én belenyugodva válaszoltam.

– Tudom, Uram. – Több szó nem is követte egymást, ismét nekem esett, és hevesen dugott, fogdosott, amíg az újabb adagot rám nem lőtte. Ez sem volt elég neki, végül egy harmadik menetet is bírt, ami elég hosszú volt ahhoz, hogy én mégegyszer elélvezzek, ő pedig végül belém lőtte a maradékot.

– Nem ez volt az utolsó alkalom, remélem tudod – mondta a végén, mikor már mindketten felöltöztünk. – A hétvégén ügyeletet tartok. Leszel szíves bejönni újabb vizsgálatokra. Ha nem jössz, annak meglesz a következménye.

– Igen, Uram. Jövök – mondtam beleegyezően. Hazafelé is éreztem magamon a rám száradt spermát, és azon gondolkodtam, hogy micsoda megaláztatásokban volt részem. Mégis, ilyen hosszú, intenzív szexben sem volt részem szinte soha – a jelenlegi barátommal tényleg nem. Miután este beszéltem vele telefonon, és éreztem, hogy mindent le tudok tagadni, már tudtam, hogy nincs visszaút. Azon a hétvégén újra „orvoshoz” mentem, és több-kevesebb rendszerességgel ma is járok. Akárki akármit gondol rólam.