A mai történet főszereplője a geci. Jobban mondva: az én gecim, amit különös előszeretettel és nagy élvezettel állítok elő. Szeretem. Szeretem nézni opálos csillogását, ahogy női fenekek vonulatain végig folyva engedelmeskedik a gravitáció törvényének; ahogy hálás szemek ragyogása világítja be maradványainak cseppjeit egy szopós száj sarkában; ahogy kikandikál egy teleélvezett pina vagy segglyuk félig nyitott kapuján; vagy ahogy a meredtre izgatott mellek között keni széjjel gőzölögve elélvezett faszom. Szerettem nézni, ahogy az ujjai közül törölgette papírzsebkendővel az a barátnőm, akivel az Álmatlanság c. filmet néztük a moziban, és aki – miután én felizgultam Hilary Swank baszni való pampula száját látva – lazán kiverte a faszomat a moziban.
És talán még jobban szeretem azóta, amióta először megbasztam Heni nevű kolléganőmet. Pedig eredetileg nem is erről volt szó, hanem tulajdonképpen egy kémiai kisérletről. Mindez pedig annak volt köszönhető, hogy a nők általában sok mindent összeolvasnak az interneten, mi több: az olvasottak nagy részét el is hiszik, sőt, cselekedeteiket később nagyban meg is határozza az így megszerzett “tudás”.
Szóval Heniről van szó, aki talán az egyetlen olyan munkatársam, akivel időnként szoktam beszélgetni. Na persze semmiféle épületes eszmecserére ne gondoljunk itt, inkább amolyan büfében lefolytatott locsogásra, az éppen elfogyasztott pogácsa avagy francia saláta kíséretében. Ebből is látszik, hogy talán soha nem gondoltam Henire úgy, mint nőre, ami alatt persze azt értem: baszni való nőre, és ehhez még az is hozzá járult, hogy az utóbbi időben a mi Henriettánk jelentősen elhízott. Na nem, nem gusztustalan módon, a felső teste a maga zömöksége ellenére nőies, mi több, szexi maradt, szép mellekkel, izgató vállakkal, és ami talán a legfontosabb: meglehetősen nagy feje közepén szépen ívelt, vastag ajkú és széles szájjal. A feneke és a combjai viszont alaposan felduzzadtak, én pedig egyre kevésbé tudtam elhessegetni magamtól azt a gondolatot, hogy mindez az évek óta tartó baszatlanság miatt alakult így.
– Képzeld, tudod, mit olvastam a neten? – kérdezte Heni, közvetlenül azután, hogy joghurtját kanalazva hirtelen felröhögött.
– Na mit?
– Azt írták, hogy az arcbőr öregedése, meg a pattanások, ráncok ellen a legjobb kozmetikum az emberi sperma… – és az utolsó szó kimondásával egyidejüleg Heni lenyalta a műanyag kiskanálról a joghurt maradékát.
– Ne bassz már…! – mondtam, rutinosan tettetett érdeklődéssel, ami mögött persze az a reflex-szerűen felvillanó gondolatom rejtőzőtt, hogy mennyi gecit kenhettem volna én már szét a szétbaszott lányok nyakán, fenekén, mellén avagy combján.
– De bizony – folytatta – . Azt írják, hogy tele van mindenféle ásványi anyaggal, ami ilyen koncentrációban meg összetételben nem található semmilyen készítményben. És hogy ezt ha arcpakolásként használod, akkor pár nap alatt látható eredmény produkál. Még szeplő ellen is jó, azt írják.
” Pedig én kifejezetten gerjedek a szeplős lányokra” – futott át a gondolat az agyamon, közben szinte észre sem véve, hogy a számon a rutinos, haveri – azaz különösebb megfontolást nélkülöző – kérdés csúszott ki:
– Miért nem próbálod ki?
– Hülye vagy? Honnan szerezzek én gecit!!??
Itt volt egy két másodperces szünet, de ebben a két másodpercben szerintem több kérdés és feltételezés cikázott át minkettőnk agyán, mint az elmúlt két órában. Leginkább azon lepődtem meg, hogy nem önmagában a dolog gusztustalansága akasztja ki Henit, hogy semmi tinédzseres pfújolás, rihegés-röhögés nem volt, hanem ehelyett a dolog felnőtt tragikuma buggyant ki a száján: a baszatlanság, a magányosság, az élvezetlenség ordító panasza visszhangzott szájában, a még le nem nyelt joghurt-darabkák között. És ettől egyetlen szemvillanás alatt felizgultam Henire.
– Majd én adok neked.
– Hülye vagy, menj már a picsába, mégis hogyan? – harsant fel Heni, de a jól ismert – igen, ez már valóban tinédzseres – röhögés, kezet szája elé tevés, és előre-hátra dülöngélés kíséretében. Ilyenkor legjobb hasonló kedélyt mutatni, hadd higgye, hogy csak poénkodok.
– Hát hogyan, bazdmeg, otthon kiverem és behozom neked valami tartóban, nem? – válaszoltam félig röhögve, úgy, mintha a világ legegyszerűbb, legtermészetesebb dolgáról hablatyolnék.
Heni pillanatra abbahagyta a kényszerű fetrengést, és félig-meddig elkomolyodva tette hozzá (közben a lenyalt kanalat az asztalra tette):
– Az nem jó, mert frissen kell tartani, hamar megromlik…… azt mondják….
Na jó, ebből elég volt, gondoltam magamban, végighallgattuk Tiborc panaszát, jobban mondva “baszatlan Titanilla” szavak mögé rejtett panaszát, de én a tettek embere vagyok, pláne, ha nőről van szó. És Heniben egyre rohamosabban kezdtem meglátni a nőt: azt a nőt, aki a geci ránc-eltűnető, bőrfeszesítő csillogásában el-elmúló fiatal lányságát véli újra éledni.
– Na, Heni, jó, ebből elég. Eljössz hozzám, vagy elmegyek én hozzátok, és akkor ott megoldjuk a dolgot, ott be tudod tenni a hűtőbe, vagy rögtön ki is próbálhatod, de én azt javaslom, hogy keverd össze valami arckrémmel, mert én valahonnan úgy tudom, hogy a sperma az savas vagy lúgos… vagy tudja a lófasz milyen kémhatású, és azt akkor semlegesíteni kell, hogy hirtelen nem marja szét a bőrödet. Aztán akkor annyi, és meglátod, hogy használ-e, figyelj, nekem ez nem olyan nagy ügy, meg most mit kell ebből ekkora dolgot csinálni? Aki azt a kibaszott cikket írta, szerintem az a gádzsi is biztos kipróbálta, különben honnan tudná, szerintem ebben nincs semmi ciki, ez is egyfajta anyag, ez is az emberi élet része, én egyébként még az illatát is szeretem, szerintem tök jó, akkor meg miért ne lehete kipróbálni, mint kozmetikum, ha már úgyis kint van?
Ritkán vetek be nővel szemben ilyesfajta mondat-úthengert, de Heninél most telibe talált.
– Jól van nnnaaaa! – mondta felszabadult röhögéssel, közben öntudatlanul is megérintve térdemet. Nem, nem a térdemet, ezek a nők valahogy pontosan érzik, hány centivel kell a térdem fölött hozzám nyúlniuk, hogy azt már tökre úgy érezzem, mintha a faszomat vernék. Minden nő kurva, ezt nem árt örökre tudni – bármilyen elcsépelt közhellyé is tette ezt a részeg férfiak társasága.
– Akkor feljössz hozzám? – kérdeztem olyan tónussal, amely szinte lesöpört az asztalról minden más opciót. Például azt, hogy én megyek el hozzájuk, és mondjuk az apja épp akkor érkezik haza – merthogy Heni a válása után megint a szüleivel él – amikor én éppen ordítva élvezek bele egy borospohárba.
– Jó… legalább megnézem, hol laksz – mondta még mindig vigyorogva, de fél oktávval mélyebb hangon.
Munka után együtt sétáltunk haza hozzám, érdekes módon minden szamárságon röhögcsélve, jó kedvvel. Mintha már el is felejtettük volna azt, amiről a büfében beszélgettünk. Hazaérve megkínáltam egy pohár baracklével, és folytattuk az oldott dumálást, és lassan úgy tűnt számomra, Heni mintha kezdene belehelyezkedni egy ilyen délutáni haverozásos időtöltés-feelingbe, örülve annak, hogy egy hülye internetes cikk apropóján milyen kellemes beszélgetőtársra lelt. A Dologról mintha elfeledkezett volna, pedig én csöppet sem. Most kell észnél lenni – gondoltam magamban, és a csacsogás közben fél perc alatt ki is főztem a tervemet. Egy “Bocsika” kiséretében felálltam a díványról és a fürdőszoba felé indultam, de az asztalról látványosan felkaptam egyet a tiszta poharak közül.
– Hová mész? – kérdezte Heni könnyedén, én pedig erre a lehető legegyszerűbben igyekeztem válaszolni. Vajon közben nem árulom-e el magam, hogy a szívem a torkomban dobog…?
– Hát, amiért jöttünk…
Amilyen oldott állapotban volt Heni, nem is volt meglepő a torkán feltörő röhögés, és az, ahogy teátrálisan hasra vágja magát a díványon. De én úgy vagyok vele, hogy addig kell a vasat ütni, amíg meleg, ezért a következő mondatomat olyan komolysággal ejtettem ki, mintha miniszterelnök lennék, és épp gázáremelést jelentenék be.
– Tudod mit, szerintem jobban jársz, ha itt előtted csinálom, és nekem is jobb, ha élőben látlak, mert úgyis rád verném ki – és kábé a mondat közepén elkezdtem vetközni. Mire odáig értünk volna, hogy a megrökönyödéstől eltátott száján kijött volna az első tinédzseres “öööööö”, már anyaszült meztelenü álltam a szoba közepén, bal kezemben a pohárral, jobb kezemmel pedig háromnegyed keményre duzzadt faszommal.
Heni felpattant az ágyról, és az ajtó felé mozdult, de én rá sem hederítettem. Leültem az ágyra, és tovább szorongattam a faszomat. Ha most megszólalok, vagy elnevetem magam, akkor végem. Azt akartam, hogy lássa: a kimondott dolgoknak – bármilyen banálisak is néha – komoly következménye van. Heni iszonyú zavarban volt, mégis megállt félúton az ajtó felé, megpróbált rámnézni, és röhögésbe fulladt. Kábé fél percig tartott, mire apró kuncogásai lecsillapodtak, és ekkor megláttam a szemében, hogy leesett neki a tantusz… és egyenesen a pinája legmélyebb pontján koppant. Szemét lesütve visszaballagott az ágyhoz, és leült meztelen testem mellé.
Abban a pillanatban, amint megéreztem a divány süppedését, már meg akartam baszni Henit, de legalábbis ki akartam nyalni a seggét. Szinte önkéntelenül simítottam végig bal karját, majd kézfejéhez érve határozottan a faszomhoz tettem a tenyerét.
Megfogta, és – szemeit még mindig lesütve – tétován verni kezdte. Finoman megérintettem a lány állát, és felemeltem a fejét, majd egy apró puszit adtam a szája szélére. Máig csodálkozom, hogy tudtam türtőztetni magam, hogy vadul le ne smároljam, de akkor ott úgy látszik mindössze erre volt szükség kettőnk között. Mert két másodperc múlva Heni már valóban csókolt: legalábbis húsos szájával olyan finoman ölelte körül a makkomat, mintha a világ legfinomabb joghurtját ízlelgetné. Ráadásul pillanatnyi helyzetünkben volt valami különlegesen izgalmas, ahogy én tök meztelenül fekszem a díványon, Heni pedig utcai ruhában, azaz fehér ingben, feszes fekete szoknyában és harisnyában szopja a faszomat. Kívülről nézve olyan lehetett ez a kép, mintha péntek délután lenne (pedig kedd volt), és a ház úrnője a hivatali munka végeztével ki akarná tombolni a hét fáradalmait, ezért az alagsori ketrecből előhoz egy rabláncon tartott meztelen rabszolgát, akinek engedelmeskednie kell úrnője minden óhajának. Most például annak, hogy beton-keményre szopjon egy faszt.
– Uuhhhhhggg…brrrsshhuúúúú…..fffffffffggggghhhhhhhhaaaooo…. – lihegtem, kissé rá is játszva a hangadásra, mert azért az előzőekben leírt szado-mazo-pornófilmes kép bizony átfutott az agyamon. Na meg az is, hogy az ilyen némán és méltósággal cidázó nők, mint jelen esetben Heni, kicsit talán még jobban felizgulnak, ha azt hallják, hogy a faszi hangosan élvezi a dolgot, mint egy túlfűtött, robbanásra kész kazán. Hangomban összekeveredett az egyre ütemesebben cuppogó száj élvezete, valamint a meztelen testű kiszolgáltatottság bizarr érzete, ráadásul egy pillanatra az is átfutott rajtam, hogy Dame Heni most akár ki is kötözhetne egy oszlophoz, és aztán órákig tartó lassú, megszakított szopással kínozhatna, hogy végül egy tomboló üvöltés kiséretében kifejhesse belőlem az olybá áhított friss gecit.
Hirtelen elhatározással vetettem véget a “szado-pornófilmnek”, és kihúztam Heni szájából a faszomat, majd azonnal hanyatt döntöttem a lányt, és 1 mm távolságból a szájába súgtam: “…most kinyalom a pinádat….”
Nyikkanásnyi időt sem hagyva neki, vadul csókolni kezdtem a száját, amelyen mintha még érezhető lett volna az iménti csatakos fasz-szopás zamata. Ahogy meztelen testemmel rajta feküdtem, és smároltam széles száját, azt vettem észre,, hogy a faszom körül jár a keze, ám ezúttal nem fogást keresett rajta…hanem szoknyája cipzárát kezdte oldogatni. Még mindig a száját zabálva lenyúltam a kezemmel és segítettem neki lehúzni a fekete szoknyát, majd a lábammal lerúgtam a földre. A faszom ekkor ért hozzá vastag combjához, az orromat pedig megcsapta a semmi mással össze nem téveszthető pinaszag. Lecsúsztam Heni átforrósodott testén, éa a lábai közé fúrtam az arcomat. Ekkor felhördült:
– Hoooúúúúúúúúúúúmmmmmmmmmmmmmggggggggghhhhhhhhhhhhööööööaaaaaa..
Pattanási feszült agyam szinte azonnal lefordította számomra a lány artikulátlanul rejtjelezett üzenetének tartalmát: “Ezek a percek végre csakis az enyémek! Élvezni akarok egy hatalmasat, becsukott szemmel eltölteni pár másodpercet egy másik, boldogabb univerzumban!”. És én nem olyan vagyok, aki nem teljesítené kéjhölgye parancsát, éígy hát arcomat csakis egy pillanatra elszakítva pinája dombjától, megszabadítottam Henit átnedvesedett bugyijától.
Hatalmas fenekéhez és vastag combjaihoz képest arányos, vastag ajkú pinája volt, meglepően kevés szőrzettel. Persze, erre az analízisre most már csak utólag, emlékeimet felidézve van időm: ott és akkor azonnal rávetettem magam a gyöngyöző csiklóra, és szélesen ívelt fejmozdulatokkal nyalni kezdtem. Nem csak a csiklót, hanem ameddig sikerült beérnem nyelvemmel, a hüvelyét is körbepásztáztam. Heni önkívületben hörgött, én pedig olyan hévvel folytattam pinájának kényeztetését, hogy szinte azt éreztem, a levegőt is a hüvelyéből szívom. Az orrom, a szám szörcsögött és fröcsögött az egyre dúsabban ömlő szafttól, és két-három perc elteltével már éreztem, hogy Heni egyre jobban zihálva kapkodja szobám levegőjét. Azt akartam, hogy minél nagyobbat élvezzen – bánom is én, ha napokig azt sugdossák majd a szomszédok a hátam mögött, hogy “megint fenn volt nála valami kurva, aki úgy visított, mint akit nyúznak” – ezért nyelvem hegyére koncentráltam, és megcélozva az izzásig hevült csikló tetejét, elmondtam az esőhozó varázsígét:
– hhhhlllelllelleeelleelllelleelllellleeellllllleellllllllllllllleee..lllleeeeeee…..
Ahogy Heni tüdejének vonaglása centiméterenként közelítette meg az “élvezetbeli hegycsúcsot”, úgy lassítottam csiklója finom korbácsolásával, még végül a Krakatooa kitört. De még hogyan….!
Heni torkaszakadtából üvöltött, mindkét kezével a hajamat tépte (este legalább húsz hajszálat szetdtem össze a pamlagról), combjai pedig úgy dörzsölték a fülemet, hogy majdnem megsüketültem. De ebben a pillanatban határoztam el, hogy újabb felvonást írok a spontán íródott drámához. Amikor hallottam, amint Heni teliszájú üvöltése hosszan elnyújtott, hmmmmmmmggghhhmmmmnnn-be megy át, fefpattantam, és még mindig kökemény faszomat mindenféle igazgatás nélkül lágyan beletoltam a pinájába. Ebben a pillanatban felpattantak a lány csukott szemei, de én egy szájára tapasztott csókkal elejét vettem mindenféle magyarázkodásnak. Tudom, tudom, nem volt baszásról szó, de nem várhatja el tőlem, hogy amikor épp tíz perce pinaszagot és pinalevet inhalálok, és előtte leszopott, és teleordította a társasházat a ki-tudja-mióta-első elélvezésével, és amikor egész délelőtt geciről beszélgettünk, nos ezek után nem áztathatom meg a faszomat ebben a finom pinalében? Baj az, ha ezentúl őrá is úgy fogok nézni és gondolni, mint egy lányra a sok közül, akit megbasztam? Úgyis csak pár lökésről lehet szó – gondoltam magamban, hiszen én nem felejtettem el azt, amiből és amiért indult az egész. Geci – arcpakolás.
Maximum egy percig bírtam csak kúrni Henit, és már éreztem a hasam környékén a megszokott, bizsergető előjeleket, a feltörni vágyó geci vihar előtti földmozgását. Kihúztam Heniből a faszom, felálltam az ágy mellé, és karjánál fogva sietősen felültettem a lányt.
– Várj! – szólalt meg hosszú percek óta először.
– Most mi van? – nyögtem vissza, a faszomat markolászva.
– Semmi – mondta, és gyorsan a táskájához nyúlt, ahonnét elővarázsolt egy dobozkát, amiből előhúzott… egy arctörlő kendőt, majd pár pillanat alatt végig törölte az arcát és a nyakát. Rögtön kapcsoltam, hogy nem kell megijedni, ez a lány – bármekkorát is élvezett az előbb – fegyelmezett nő maradt. Olyan, aki jól tudja: semmi értelme a pakolásnak, ha nem megtisztított arcra teszik fel! Ugye?
– Fsszzzzzzzzhhhh… – szívtam össze ajkaimat, ahogy faszomat verve újra felkészültem a kitörésre. Bal lábammal felléptem Heni mellé az ágyra, bal kezemmel pedig gyöngéden a hajába túrtam a tarkója mögött. Már csak pár másodperc lett volna hátra, amikor a makkom alsó végén, a kantárnál megéreztem Heni orrának domborulatát, és ekkor felrobbant a faszom.
Szzzfhhhöö…ssszfff..hööö..hhhö…aaaaaaaáááááááááááááááááááááávvvvvgghááááááááááááá…hhááááááááááááüüüüüüüúúúúúúú…gghhhhúúúúúúoooo……uuuhhhhrr..uuuhhhhrrrr.
Nem akartam kinyitni a szemem, hanem elélvezésem utolsó lőkéseinél a makkommal végig simítottam Heni arcát, és mint egy képzeletbeli festő-ecsettel oszlattam el rajta az utolsó horkanásokkal kicsorduló gecicseppeket.
– Úúhhh…bazdmeg…. – lihegtem halkan, és lerogytam Heni mellé az ágyra. Ekkor nyitottam ki a szemem, vele egyszerre.
A legtöbb az orrára jutott, valamennyi a homlokára, jópár szétkent gecifolt a szája sarkában, és a jobb arcán csillogott. Felröhögött. Én is.
Finoman hátra döntöttem, és mellé feküdtem. Egy szót sem szóltunk addig, amig gyengéden el nem kezdtem szétkenni arcán a fehér nyálkás réteget.
– Mit csinálsz? – kérdezte mosolyogva.
– Csak hogy mindenhová jusson, ennek be kell szívódnia a nyitott pórusokba. Van itthon valami finom Dove nappali krémem, várj, hozok belőle, és kenünk hozzá abból is egy kicsit.
Így is lett. Heni (miután a bugyiját visszahúzta) 4-5 percig csukodt szemmel, némán feküdt az ágyban. Közben félig-meddig én is felöltöztem, és kimentem a konyhába főzni egy kávét. Estig nálam maradt, eleinte zavartan, majd később (egy-két cigi után) már oldottan fecserésztünk. Mindenféléről. Csak a szexről nem.
Az eset soha nem ismétlődött meg köztünk, pedig többször elképzeltem, ahogy a konyhámban vagyok meztelenül, szorosan egy székhez kötözve, a fehér orvosi köpenybe öltözött Heni pedig egy óriási kémcsőbe veri bele a faszomat. Húúúú, már most is felállt tőle, ahogy mindezt leírtam.
De a valóság fájdalmasan más, mint a képzelet. Heni egy hét múlva bepasizott, és szerintem már nincs ideje hülye női weboldalak cikkein elmélkedni. Örül, hogy rendszeresen megbasszák, legalábbis én ezt látom rajta. És ez a lényeg. Meg hogy tapadjon a sperma.